Küldetés és vállalás

 

Pünkösdi női lelki nap

2015. május 23., szombat 10:00-13:00

 

A TALÁLKOZÓ ELMARAD!

KÉSŐBBI IDŐPONTBAN TARTJUK MEG.

A hit a Szentlélek ajándéka, amelyet elsősorban a nők közvetítenek

 

Alapvetően a nők közvetítik a hitet – állapította meg a Szent Márta ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén Ferenc pápa azon a napon, amelyen az egyház Szent Timóteus és Titusz emléknapját ünnepli. A pápa Szent Pál Timóteusnak írt második leveléről elmélkedett.

Az édesanyák és a nagymamák adják át a hitet.

Tovább...

 

Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet.

Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet.

Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét.

Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy – azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra felépítéséhez, az életnek a „misztériumra” mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához.

Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott „jegyesi” válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet ő teremtményeivel meg akar valósítani.

Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.

(II. János Pál pápa)

https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=77

 

Ferenc pápa: Ne féljünk kimenni a pusztába!

Ferenc pápa február 22-én, az Úrangyala imádsága előtt arról elmélkedett, nem szabad félnünk kimenni a pusztába, mert ott nem vagyunk egyedül, meghallhatjuk Isten hangját, és a Lélek segítségével megküzdhetünk a kísértésekkel.

Tovább...

 

Ferenc pápa: Az anyák csendes vértanúsága életet ad a világnak

Ferenc pápa január 7-én, szerdán a VI. Pál-teremben tartotta meg az általános kihallgatást és folytatta a múlt héten megkezdett, a családról szóló sorozatát, mely egyben készület is az őszi rendes családszinódusra.

Tovább...

 

 

Ilyen egy jó anya

Ha nő vagy és van gyereked, akkor egészen biztos, hogy már sokszor megkérdezted magadtól: “Jó anya vagyok?” Íme egy lista a jó anyákról, hogy mire elolvassátok ezt a cikket, a választ is megtaláljátok az előbbi kérdésre.

Tovább...

Bevezető gondolatok...

 

A társadalom és a világ változásai következtében napjainkban a régi családmodell - miszerint a férfi dolgozik, s eltartja az egész családot, a nő pedig a háztartást vezeti, és a gyermekeket neveli -, már túlhaladottnak tűnik. Ennek ellenére a mindennapokban újra meg újra bebizonyosodik, hogy a nő a család belső harmóniájának motorja: ő hordozza és tartja egyben a családot. A nő családösszetartó szerepére épül az egész családi élet: ő a mindent átlátó, mindent számon tartó, mindent összefogó és mindent szervező. Ő indítja és irányítja a hétköznapokat és ő készíti elő és valósítja meg az ünnepeket. Az asszony a családi hagyományok őrzője és továbbadója, a folytonosság biztosítója.

Az általános emberi értékek megkérdőjelezése és viszonylagossá válása következtében korunkban rendkívül nehézzé vált a klasszikus női sémák és hagyományos női szerepek - mint amilyen például az anyaság - mindennapi megélése és megvalósítása. Ez napjainkban nagy lelki, szellemi és fizikai terhet jelent. A nők elveszítették legmélyebb hivatásukat, identitásuk sérült, ezért máshol keresik helyüket, másban látják kiteljesedésük és önmegvalósításuk lényegét. A család és a társadalom egymásnak feszülő elvárásainak való megfelelni vágyás gyakran akár feloldhatatlan belső konfliktusokhoz és meghasonuláshoz is vezethet.

E felismerések ösztönöztek minket olyan lehetőségek teremtésére, melyek révén az asszonyok felfedezhetik női hivatásukban, mindennapi személyes szeretetáldozatukban és a hétköznapiságban rejlő értékeket, s ezekre erőforrásként, valamint női mivoltuk és egyediségük kiteljesedésének bázisaként tekinthetnek.

  Állandó  programjainkkal és alkalmi rendezvényeinkkel a nők lelki, testi és szellemi felfrissülését és megerősödését szeretnénk elősegíteni.

Az élet teljessége

 

Abból ismerjük fel,
hogy benne élünk és Ő mibennünk,
hogy saját Lelkéből  adott nekünk (1Jn 4, 13).

 

Végtelen vágyak és véges lehetőségek:
ez az emberi sors.
Természetfölötti életünkre éppen
a fordítottja áll:
végtelen lehetőségek és véges vágyak.

Nincs fogalmunk Isten ajándékáról -- és ezért igényünk sincs rá.

Mint kereszténynek tudnod kell, hogy ez a szó: Isten, személynév, személyes Valakit jelöl, aki saját létének gazdagságából hívta létre a világmindenséget, szeretetből, céltudatos elgondolás szerint -- és benne téged.

Veled is terve van.

Értelmet és szabad akaratot adott neked, isteni hasonlóságot, hogy számára több lehess, mint a látható világ:
egy ember,
egy "te",
aki szeretetére szeretettel válaszolhat szabad elhatározásból.

A barátságot nem lehet erőltetni, az a szívek közössége, s ezért mindig kölcsönös ajándék, még az Isten--én kapcsolatban is.

Isten az emberre -- a test-lélek egységre -- kettős feladatot bízott:
tökéletesítse a teremtést,
vagyis hajtsa szellemének uralma alá, a szellem éltetése alá az anyagot,
-- ez az anyag megszentelése általunk;
tökéletesítse önmagát,
vagyis tegye magáévá az isteni akaratot: vállalja a szeretet kettős parancsát a saját szűk önzése helyett
-- ez a mi megszentelődésünk Isten által.

Isten megadja erre a lehetőséget: a megszentelő kegyelem részesedés az isteni természetből. Fizikai részesedés ez: alkalmassá tevés, hogy Isten működni tudjon bennünk és általunk.

Isten szent, és mi is szentek vagyunk, Isten örök és változatlan, a mi szentségünk: Istenbe-kapcsoltságunk lehet nagyobb vagy kisebb mértékű.

A kegyelem: Istenhez tartozás. A bűn: kegyelemhiány, melynek eredménye az isteni élet csökkenése, vagy akár teljes kizárása.

Istennel való kapcsolatunk mintája és példaképe a megtestesülés titka. Ott az Örök Ige egy valóságos, de "személytelen" emberséget vesz föl, itt a saját ösztönös énjét teljesen felszámoló, "személytelenné" nemesedett élet adja magát kölcsön, és lesz szeretett fiú ő is: egy "Jézus" az Atya szemében.

Neki növekedni kell, nekem kisebbednem. Ez az egész lelkiélet.

Amennyire sikerül a saját akaratod helyett az istenit érvényesíteni, annyira jár át a Szeretet, az isteni életközösség Lelke. Ez az a tűz, melyet Krisztus küld, de ezt a lángot nemcsak elfogadni, hanem kioltani is képes vagy.

Légy minél tökéletesebb nagyítólencse, melyen át mások számára is felfoghatóvá lesz a láthatatlan élet.

Istenről legyen Istenhez méltó fogalmad. A Tízparancs érvényben van ma is: faragott képet ne csinálj magadnak. Isten olyan, amilyennek a hit mutatja, ne torzítsd el arcát se ijesztő rémnek, se szakállas öregnek, vagy velünk nem törődő hatalomnak. Ez mind képfaragás, ízlésed vagy bűneid igénye szerint.

Akiben Krisztus él, az elérte az élet teljességét.

Kár lenne, ha csak a halál szent közelségében döbbennél rá, hogy milyen érték volt élni!

Szent-Gály Kata